Miska hazaért. Felavattuk!

Pákozd, Domb utca. Ha elindulsz rajta lefelé a Velencei-tó irányába, egy pillanatra felvillan a szél borzolta nádasokon túl a víztükör, de tekinteted máris elragadja a délceg Miska huszár. Eltörpülnek mellette a házak, egyik keze a kardján, másik markolja a szelek útjáig magasodó zászló rúdját, szeme az immár örökké dicső huszárság elmúlt csatáin mereng. (És talán a szelídebb jövőn is, melyet a bajusza alatt mosolyogva ígér nekünk.)

Műsorral köszöntöttük, s úgy láttuk, tetszett neki: a felhők magasából mosolyogva nézte egykori és mai diákjaink fellépését. A műsort Pocsai Mária tanárnő és Szuprics Tamás tanár úr állította össze.

Az összeállítás prózai részét mosolygós átéléssel Acél Dorka és Kovács Inez tolmácsolta. Többek között azt fogalmazták meg, mennyire büszkék vagyunk arra, hogy éppen a mi iskolánk tanára, Rohonczi István („ROHO”) és támogatói állítottak ilyen világraszóló emléket a volt századok hadseregeiben elit alakulatnak számító huszárságnak. Elmondták, hogy kis műsorunkkal az egykori huszárok és a szobor felállításában részt vevők előtt szeretnénk tisztelegni.

Elsőként volt diákunkat, Várai Áron ifjú népművészt hallottuk. Éneke varázserejű volt: a hatalmas területen szétszéledő közönséget a színpad elé vonzotta. Ezt követően Farkas Dóra, Páble Gergő, Molnár Lilla, Szabó Dávid fergeteges szatmári, majd a kiemelkedő tehetségű Hosnyánszki Noémi és Kormos Balázs páros mezőföldi táncot mutattak be. Ezután a rátermettségüket többször bizonyító hagyományőrző csoportjaink, a Kistulipánok és a Pántlikák, valamint gimnáziumunk alkalmi kamarakórusa népdalokat énekelt atmoszférateremtő karnagyunk, Pocsai Mária tanárnő vezetésével.
Tehát Miska hazaért. Ott magasodik Pákozd szélén a derekáig sem érő házakon túl. Zászló a kezében, kard az oldalán. Őrzi a felülmúlhatatlan magyar huszárság 500-600 éves emlékeit.