Tizenöt esztendő
Gondolatok felszabadulásunk 15. évfordulójára
Siklósi Pál
Akinek gyermeke van, gyakran érezheti azt az ellágyulást, ami olyankor fogja el az embert, ha távolról, észrevétlenül szemléli gyermekét, és valami megható emberi tulajdonság kifeslését lesheti meg benne.
De azt az érzést, ami a pedagógust fogja el olyankor, amikor először kerül szembe egy osztályra való nyíltszemű, nyílásra kész szívű, figyelő eszű embersarjjal, azzal a tudattal, hogy ezek emberré válása az ő munkájának, emberségének lesz az eredménye, ezt az érzést csak pedagógusok ismerhetik. Az első ilyen találkozás felejthetetlen, meghatottsága nem ismételhető, nem utánozható, el nem feledhető.
Velem működésem 13. évében mégis megesett, hogy ez a különös, egész életre szóló meghatottság újra erőt vett rajtam. A tanulók, akik, ebben az évben a kezem alá kerültek, mind 1944-45 vérrel, könnyel, bizonytalansággal, szenvedésekkel terhes, de szabadságot szülő napjaiban kezdték meg életpályájukat. Tizenöt év elteltével az egész magyar nép munkájával nekik épült tízéves új szocialista városban egy vadonatúj iskolaépület friss falai között, hevenyészetten berendezett tanteremben az ország minden tájáról összeseregelve álltak előttem a tanév kezdetekor.
És én úgy éreztem, hogy most kezdem pályafutásomat, ezek az első igazi tanítványaim. Ez az az “új nép, másfajta raj”, amelyről József Attila jóslata annyit visszhangzott a fülemben.
Ezek a gyermekek már semmit sem ismernek a múltból, legfeljebb az idősek elbeszéléseiből, könnyen mesének vélvén csupán az egészét. Az emberhez méltó élet, a tizenötéves gondoskodás azokat a nélkülözéseket is hamar feledtették szervezetükkel, amelyeket csecsemőfejjel a háború örökségeként kellett elszenvedniük. Tizenöt éve, tudatuk első nyiladozásától kezdve, azt látják, hogy a társadalom minden erőfeszítése, szüleik, a hivatalos szervek, a párt minden figyelme arra összpontosul, hogy nekik minél boldogabb holnapjuk, minél szebb, minél emberibb jövőjük legyen. (Meg kell mondani – és ez nem üres dicséret -, hogy ezek a gyerekek tökéletesen megérdemlik, és becsületesen meghálálják a róluk való gondoskodást.)
Az ünnepi meghatódás pillanatai nagyon alkalmasak arra, hogy az embert eszmélkedésre serkentsék, elgondolkoztassák.
Bennem az a gondolat merült fel, hogy milyen két perspektívát tekinthetett volna át e gyermekek születésekor a római kapuk kétarcú Janusa, ha a magyar történelem nagy sorsfordulójának, a felszabadulásnak emlékívén elhelyezve, mindkét arcával 15-15 évet tekinthetett volna át.
Az egyik arc éppen 1930-ra tekintene vissza, a gazdasági válság talán legnehezebb esztendejére. A magyar gazdasági élet a dolgozó tömegek számára a reménytelenség földje volt. Faluhelyen boldog volt, aki valamelyik uraságnak látástól vakulásig robotolhatott. Az én diákjaimhoz hasonló tizenötévesek akikor javában kanászkodtak, béreskedtek, cselédeskedtek, nem ülhettek az iskola padjaiban. A munkaképes felnőttek uradalmi pusztákon közös cselédlakásokban élték le életüket, vagy félországot bejárták summáscsapatokban. Legfeljebb öreg korukra húzódhattak be a falvakba jussolt vityilóikba, de megszokott volt a fiatalabbak kegyelemkenyerén éldegélő, vagy éppen szegényházban sorvadozó, magával tehetetlen öreg is.
A falvakban sok volt az eszkimó, a fóka kevés. A kisparasztok kezén alig maradt föld. A túlnépesedés ellen egykével, városra özönléssel és kivándorlással védekeztek.
Városon sem volt kedvezőbb a helyzet. A férfimunkaerőt fokozatosan női és gyermekmunkával helyettesítették, ami a kizsákmányolásnak ördögi fogása volt. Így egyrészt a munkanélkülivé vált férfikezek olcsóbban kínálták munkaerejüket, másrészt a helyükre állított nőknek és gyermekeknek csak félbért fizettek.
A szemérmetlen gazdasági kizsákmányolást a legleplezetlenebb politikai kisemmizés kísérte és támasztotta alá. A dolgozó tömegeknek semmiféle politikai képviselte nem létezett. Az igazi munkásmozgalom, a munkásosztály haladó pártja illegálitásba szorítottan vívhatta csak elkeseredett harcát. A szociáldemokraták, akik magukat a munkásság képviselőinek nevezték, lepaktáltak az uralkodóosztállyal néhány parlamenti hely biztosítása ellenében. Titkos szavazás csak a városokban volt, a falvakban nyiltan kellett a hivatalos, jelöltekre szavazni a csendőrszuronyok árnyékában.
Ilyen gazdasági és politikái körülmények mellett mit várhattak a dolgozó tömegek kulturális téren? Az elemi iskola 6 osztályának elvégzése papíron kötelező volt ugyan, de a hatalom tényleges birtoklóinak, a földesuraknak fontosabb volt, hogy legyen kanászuk, kukoricapásztoruk, dióverőjük, krumpliszedőjük, olcsó gyermekmunkaerejük, mint hogy a béresek fiatal nemzedék megtanuljon írni-olvasni. És mi lehet az analfabéták kulturális igénye? Az alapvető műveltség meg nem adása mellett csak természetes volt, hogy a tömegek számára semmiféle kulturális létesítményt sem teremtettek akkoriban. A »népszerű« lápok rémhírei, hátborzongató történetei jelentették az egyedüli szellemi táplálékot és egyben a legzüllesztőbb példamutatást.
Az egészségügyi gondoskodás is elégtelen volt. Megesett, hogy a kiskondást átfúródott gyomorfekély-görcsök gyötörték meg. A szülőktől kezdve mindenki arra várt, hogy majd magától megjön a gyógyulás. Mire mégis kórházba vitték, már nem lehetett rajta segíteni.
A kisemmizett, elhanyagolt, kultúrálatlanságban tartott tömegek alig eszméltek a fasizmus leplezetlen előretörése idején is. így azután könnyen ágyútöltelékké tehették, géppuskák elé, tankok alá kergethették a magyar százezreket, az ébredő tudatúakkal pedig megtöltötték az internáló táborokat, a munkatáborokat, a gázkamrákat. Nyersanyaggá, iparcikké züllesztették az Embert!
Ennek az apokaliptikus rohanásnak vetett véget 1945, a felszabadulás.
Onnan napjainkig áttekintve a másik 15 évet, merőben más kép tárul elénk.
Ma a mezőgazdaság a szocialista nagyüzemek megteremtésével modern munkakörülményeket biztosít a falusi dolgozó tömegeknek. Egészséges, tiszta feltételek között dolgozva, milliós jövedelmű gazdaságok gazdája lehet ma a magyar paraszt.
Városunkban az üzemi munkások társadalmunk minden szempontjából legjobban megbecsült tagjai közé tartoznak. Előnyös munkabérviszonyok között biztonságos, egészséges munkakörülményekről gondoskodik a nép állama, hiszen az üzemek gazdája maga a nép. A gyermekek dolgoztatása megszűnt. A gyermekek ma vidám fiatalságukat tanulással, erejük gyarapításával, az életre való komoly felkészüléssel töltik el. Megsemmisültek azok a botrányos megkülönböztetések, amelyek a nőket sújtották. Nemcsak a munkájuk részesül a férfiakéval egyenlő anyagi elbírálásban, hanem az élet minden területén egyenlő érvényesülési lehetőségeket biztosít számukra népünk alkotmánya, pártunk következetes és fáradhatatlan felvilágosító munkája és elvi harca.
A teljes gazdasági felszabadítás tökéletes politikai szabadsággal jár együtt. Ma 18 éven felül mindenkinek teljes és egyenlő állampolgári jogai vannak. A választások a teljes titkosság és demokratizmus jegyében kerülnek lebonyolításra. A törvényhozás a legszélesebb néptömegek véleményének állandó figyelembevételével végzi tevékenységét; a képviselők, tanácstagok kötelesek választóiknak beszámolni munkájukról. A választók visszahívási joggal is rendelkeznek velük szemben.
A gazdasági és politikai szabadság természetes következménye a hatalmas kulturális felemelkedés. Ma már nincsenek analfabéták Magyarországon. A középiskolai érettségi hamarosan mindenki számára elérhető lesz. A felnőttek között is évről évre egyre nagyobb tömegek törekszenek arra, hogy leérettségizzenek. Az érettségizett diákok nagy százaléka (különösen sok munkás és parasztgyerek) tovább tanul. Egyetemeink a legváltozatosabb életpályákra készítik elő hallgatóikat. Sok fiatal számára az ösztöndíjas külföldi tanulmányokat is biztosítja népi államunk.
Színházaink állami támogatással soha nem képzelt magas színvonalra emelkedtek. A rádió, a napilapok közszükségleti cikké lettek. Növekszik a könyvtárak és múzeumok, valamint azok látogatóinak a száma. A nép állama különös anyagi megbecsülésben részesíti tudósait és alkotó művészeit.
Egészségügyi téren a társadalombiztosítás kiterjesztése az ország valamennyi dolgozójára megtörtént. A nép állama minden egyes polgárát gondos egészségügyi ellenőrzésnek veti alá már megszületése előtt. Szülőotthonok, bölcsődék, óvodák, napközi otthonok gondoskodnak az ifjú nemzedék egészséges felnevelkedéséről. A gyermekbetegségeknek oltások sorozatával, tisztasági és egészségügyi intézkedésekkel veszik elejét. Az orvosellátás ingyenes, a gyógyszerekért alig kell valamit téríteni. A korszerű, higiénikus lakások, a széleskörű munkásüdültetés is a nép- egészségügy javítását szolgálják.
Erő, egészség, vidámság, megelégedettség, jólét, emelkedő kulturális és életszínvonal jellemzik a felszabadulásunk óta eltelt 15 évet.
A magyar nép vezetői szövetségeseinkkel vállvetve, a világ valamennyi dolgozójával egyetértésben népünk további felvirágoztatásáért következetesen a szilárd és állandó világbéke megvalósításáért küzdenek.
Mi, akiknek apáit két világháború viszontagságai dobálták Európa egyik végéből a másikba, akiknek legértékesebb ifjúéveit döntötte romba a második világháború, a legkonokabb erőfeszítésekkel azért küzdünk, hogy soha ne kelljen ennek a most nyiladozó tizenötéves nemzedéknek megismerni azokat a rettegéseket, azokat a szenvedésekét, borzalmakat, amelyek az előttük járó nemzedék életét megkeserítették a két imperialista világháborúban és a kizsákmányolás közben eltelt féktelen évtizedeiben.
Hadd jusson osztályrészül a mi tizenötéveseinknek, kedves, életvidám, bíztató reményekkel teli új hajtásainknak, hogy gazdag, verőfényes években lombba szökve, az emberi haladás gyümölcseit érleljék meg békés alkotóéveik bőséges kihasználásával szocialista népünk további boldogulásának megalapozására.
SIKLÓSI PÁL
