KISS ÁGNES:
Új próbálkozás a gimiben
Október
Egyik ismerősöm péntek délután megkeresett. “Elviszlek valahova, ami biztosan érdekelni fog téged” – mondta.
A Münnich Gimnázium felé menet több szállingózó fiatallal találkoztunk. “Odajönnek, ahova mi” – biztosított ifjú utitársam.
Mikor megérkeztünk, először nyekergő dob- és gitárpróbát hallunk, majd teljes bedobással rockzene tölti be a gimi kultúrtermét: régi Rolling Stones és Curi számok. A zenélő fiúk körül a földön, a szétszórt padokon fiúk, lányok ütik a ritmust, tapsolnak, ha jönnek a kedvelt dallamok. Október – tudom meg tőlük az együttes nevét. Negyedikesek. Varga Livius, Kiss Tibor, Kiss Endre, Mikuli Ferenc, Hetényi Csaba, Kiss Norbert – sorolják gondolkodás nélkül a neveket. Mindenki ismeri őket a suliban, ez a magyarázat. Amikor kérdezem őket vállat vonnak, nem tudják, mikor állt össze a csapat.
– Készültünk a legutóbbi nyitott napra. Váratlanul plakátok jelentek meg a falon: Október. Eddig azt sem tudtuk, hogy van ilyen. Aztán jött az első bemutatkozásuk – emlékezik vissza Hennike.
– Egyszercsak itt voltak. Többnyire decemberben tudtuk meg , hogy egy-két negyedikes fiú összeállt, és zenélni fognak nekünk. Tombolás volt – válaszolja Éva.
Szájról-szájra terjedt a hír, hogy a nyitott nap sikere után ismét bemutatkoznak. Az énekkari próba elmaradt, helyette ők “lettek”, de ezt senki sem sajnálta.
A terem zsúfolásig tele.
– Ti miért jöttetek el? – szólítom meg az ajtóban ácsorgó csoportot.
– Miért, hol kellene lennünk? – vágnak vissza és nevetnek – Az Október egy jó társaság. Liviusékban van valami, amivel maguk mögé tudnak állítani minket – mutatnak körbe. Az is látszik, hogy ők nagyon jó barátok. Sokan azt hiszik, hogy beképzeltek, mert megvan a maguk szoros csoportja, akikhez nagyon nehéz közeljutni, bekerülni közéjük.
Anikó kicsit kritikusabb:
– Persze a felszerelés. Decemberi bulijukon tízpercenként mikrofont kellett cserélni, mert nem lehetett hallani Csaba hangját. Az is kár, hogy nem rukkolnak még elő saját számmal.
Persze, a fiúk nem dédelgetnek magukban zenészi álmokat. Inkább a Külkereskedelmi, Állatorvosi, Képzőművészeti Főiskolára való bekerülésre hajtanak. A közös zenélgetés hobbi, diáktársaiknak pedig egy-egy jó hangulatú összejövetel.
A zenészek pakolnak, mi is szedelőzködünk. A “koncert” mára véget ért. De még találkozunk….
forrás: Radír (Rudas Amatőr Diák Írások) 1989
