Címszó: évkönyv

Ifjúsági mozgalom iskolánkban

írta: NAGY JENŐNÉ KISZ vezető tanár

A DISZ 1953-ban alakult meg iskolánkban. Titkára Andócs Mária, szervező titkára Horváth László volt. A város részéről Papp László volt az iskolai szervezet instruktora. A DISZ szervezte meg az első iskolai klubdélutánokat, valamint az első és azóta hagyományossá váló álarcos bált. A DISZ tanulmányi és tisztasági versenyt hirdetett az osztályok között, és a győztes osztálynak vándorzászlót adott.

Gyakoriak voltak iskolánkban a vasárnapi kirándulások a dunapartra és a környékre.

A II. b. osztályban társadalmi bíróságot szerveztek a DISZ tagok. Ez a bíróság felelősségre vonta a rosszul tanulókat és a fegyelmezetlen magatartású tanulókat.
Gidai Gyula kéthetenként rendszeresen kollektív mozilátogatást szervezett. Szentmiklósi Csaba és Horváth Tamás minden nagy ünnepre szépkivitelű faliújságot szerkesztettek.

Az ellenforradalmi események megszakították ezt a munkát, de később az új ifjúsági szervezet vezetésével tovább folytatódott.
Iskolánkban 1957-ben alakult meg a KISZ. Az ellenforradalmat követő időkben a taglétszám alig tett ki 7-8 tanulót, akik akkor főleg IV. osztályos tanulók voltak. Komoly szervezeti élet nem volt még akkor iskolánkban. A KISZ tagjainak fő feladata és munkája abban állt, hogy egyéni, sokszor elszigetelt vitákban kellett meggyőzniük osztálytársaikat. A viták kizárólag az 1956-os ellenforradalmi eseményekből folytak, valamint a Szovjetunió szerepéről hazánk életében. Az iskolai kommunista tanulók vezetője Biró Teréz volt.

Az 1957-58-as tanév elején a szervezet vezetője Lőwei Jenő volt. Ebben az időben számbelileg megerősödött a szervezet. A taglétszám 28 főre emelkedett. A szervezet befolyása az iskola életére még nagyon elenyésző volt. A tanév második felében kezdődött meg a szervezeti élet fokozatos feljavulása. Ez elsősorban annak tudható be, hogy az új KISZ tagok között voltak az akkor III. osztályos közszeretetnek és megbecsülésnek örvendő növendékek, mint Bars Ruth, Kasszián Anna, Bánkúti Éva, Kiss Júlia, Szabó Ferenc és még többen mások. Ez a kis csoport, ha munkája nem is volt kifogástalan, játszotta a legnagyobb szerepet eddigi szervezeti életünkben. Különösen fellendült a munka, amikor a taggyűlés Szabó Ferencet, akkor I. b. osztályos tanulót választotta meg a szervezet titkárává. Az új titkár nagy lendülettel és energiával kezdett el dolgozni. Társai hallgattak rá, becsülték őt komoly és szerény magatartásáért. Megerősödött a vezetőség több új taggal is, akik közül ki kell iemelni Bars Ruth és Kiss Júlia tanulókat.
Ebben az évben több jelentősebb eredményt értünk el. Ekkor jelent meg a debreceni középiskolák “Útmutatója”, amely a középiskolás próbázások bevezetését javasolta konkrétan kidolgozott terv formájában. Bár szervezetünk erre központi utasítást nem kapott, mert kísérletképpen csak néhány iskolában indult meg először a próbamozgalom saját hatáskörünkben vállalkoztunk beindítására a mi iskolánkban is. Több hibát követtünk el, ez igaz, de ezek közül néhányat menetközben felismerve, igyekeztünk kijavítani. Az 1958/59-es tanévre minden középiskolában beindult ez a mozgalom. Igyekeztünk a legjobb KISZ tagokra bízni a próbacsoportok vezetését. Mint csoportvezetők Almási Bálint, Bánkúti Éva és Kasszián Anna dolgoztak jól. Ők nemcsak a csoport foglalkozásait vezették jól és érdekesen, hanem a csoportjukba tartozók iskolai munkáját és egyéni magatartását is figyelemmel kísérték.

Ugyanebben a tanévben, a tanév második felében indult be nálunk a KISZ tagok számára kötelező Ifjú Kommunista próba. A próbázások szervezését Kiss Júlia végezte. A legszebb csoportnaplóért könyvjutalmat kaptak a szervezettől Pálfi István és Bartha Emőke csoportjai. A tanév végén a próbáztatásokat a tantestület kommunista tanárai vállalták magukra.
Ugyancsak ebben a tanévben született meg az azóta is jól működő KISZ faliújságunk, a “Diáktarisznya”. A szerkesztő bizottság vezetője Bars Ruth volt. Minden héten új szám jelent meg, amelyben az iskolai diákélet problémáit, nevezetesebb eseményeit, egy-egy kis epizódot a diákélet örömeiről és nehézségeiről igyekeztek megörökíteni a szerkesztő bizottság tagjai. Ezen az állandó jellegű faliújságon kívül minden nevezetesebb nemzeti és nemzetközi ünnep alkalmával ünnepi faliújság jelent meg. Bars Ruth nagyon becsületesen és lelkesen végezte ezt a munkát. Munkájában elsősorban Horváth Dénes és Tóth Éva segítettek sokat.
Szabó Ferenc titkársága alatt először 1958, majd 1959 nyarán legaktívabb kiszeseink részt vettek a Hanságban szervezett ifjúsági építő munkában. Mindkét alkalommal igen jól dolgoztak ezek a fiúk, amit bizonyít az is, hogy kitüntetett csoporttá váltak. (Horváth János, Horváth Sándor, Rutai Ottó, Martonyi Zoltán és még többen mások.)
1958-ban nagy ünnepi taggyűlésen emlékeztünk meg a MKP születésének 40. évfordulójáról. Az ünnepi előadást Ágotái Emma IV. a osztályos tanuló tartotta.

A 40. év, valamint a Magyar Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából szervezetünk nagyszabású kulturális megemlékezést szervezett iskolánkban. Ez alkalommal tartottuk meg szervezetünk zászlóavató és névádó ünnepélyét is. A zászlót a Sztálinvárosi Kiskereskedelmi Vállalattól kaptuk. A KISZ tagság Geisler Eta ifjú kommunista mártírt választotta névadójául. Ez volt az első nagyszabású rendezvényünk, amelyet KISZ tagok és Kilián próbások közösen rendeztek.
1958 decemberében ismét nagy ünnepünk volt. Ideiglenes tagkönyvünk helyett megkaptuk az állandó, piroskötésű KISZ tagsági könyvet. Az ünnepélyen jelen volt iskolánk igazgatója, valamint Komáromi István veterán kommunista, a Dunai Vasmű erőmű részlegének dolgozója, aki ünnepélyesen kiosztotta az új tagsági könyveket.
Az 1958-59-es tanév második felében taggyűlésünk Horváth Jánost választotta meg titkárnak. Tanulva az előző tapasztalatokon, időben kijelöltük a próbázó csoportok vezetőit. Horváth Jánoson kívül több új vezetőségi tag került be a vezetőségbe, így pl. Horváth Sándor, Tóth Éva, Ágotái Ildikó. Sok új felvételt tárgyalt meg az évvégi taggyűlés a lepróbázott Kilián csoportosok közül. Ekkor küldtünk először ifjúgárdistákat a városi Ifjú Gárda csoportba. (Pálfi István, Dévai Júlia, Erdélyi József és mások).
Az új tanév elején megkezdődtek az előkészületek az MSZMP VII. kongresszusára. A párt által közzétett tézisekről a KISZ taggyűlésen Nagy Jenő, a Sztálinvárosi Hírlap munkatársa tartott előadást.
Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából a KISZ Központi Vezetősége megindította az “Ifjúság a szocializmusért” mozgalmat, amelynek szervezését iskolánkban Horváth Sándor szervezőtitkár végezte. 233 tanuló jelentkezett a mozgalomban való részvételre.
1959 novemberétől a titkári teendőket Ágotai Ildikó látja el. A régi Diáktarisznya szerkesztését már év elejétől fogva Tóth Éva vezeti, továbbra is igen sikeresen.
Ünnepélyes keretek között emlékeztünk meg a KIMSZ 41. évfordulójáról. Megnövekedett ifjú gárdistáink létszáma, és közülük Martonyi Zoltán és Erdélyi József tanulókat javaslat alapján felvették a munkásőrségbe is. Szervezetebbé váltak taggyűléseink is. A vezetőség munkájának javulását bizonyítja, hogy most már nemcsak szervezi a mozgalmi munkát, hanem ellenőrzi is. Különösen az úttörő vezetőkként dolgozók munkáját kérik számon, hogy ezzel is közvetett úton segítsék az úttörő munkát.
Bekapcsolódott szervezetünk a József Attila olvasómozgalomba is, melynek keretén belül 31 résztvevő bronz, 8 pedig ezüst jelvényt kapott. Nagy lendülettel folyik a társadalmi munka szervezése is, amelyben Nagy Pálné tanárnő segíti a szervezetet.
Nyilvános taggyűlés keretén belül értékeltük ki az “Ifjúság a szocializmusért” mozgalom iskolai eredményeit, és kiosztottuk a jelvényeket is, amelyet a jó eredményért kaptak. Ugyanitt osztottuk ki a Hazafias Népfront által kiadott emléklapokat 15 éves tanulóinknak, akik egyidősek népi demokráciánkkal. Az újonnan felvett KISZ tagok ezen a taggyűlésen tették le az ünnepélyes KISZ esküt és kapták meg tagsági könyvüket.
Rendszeresen resztvettek a KISZ tagok ebben az évben a városi KISZ Bizottság által szervezett Ifjúsági Akadémián.
Nagy eredmény szervezetünk életében, hogy ebben a tanévben 110 tanuló jelentkezett Kilián próbára, és azt sikeresen be is fejezték. A próbázások alkalmával különösen jól szerepeltek Simon Ottila, Kökény Mária és Abaffy József csoportjai, ahol főleg első osztályos tanulók voltak. A próbázás befejezése előtt 62 KISZ tag volt iskolánkban. Most az év végi taggyűlések után, ahol megtárgyaltuk a próbázók tagfelvételi kérelmét, taglétszámunk 150-re emelkedett. Szervezetünk életében először haladtuk meg a 100-as létszámot, ami a menet közben elkövetett hibák ellenére is arról tanúskodik, hogy szervezetünk befolyása iskolánk tanulóifjúságára megnőtt. A jövő tanévre megválasztott vezetőségi tagjaink: titkár: Ágotai Ildikó, szervező titkár: Virág Mihály, kultúrfelelősök: Roósz Éva és Sólyom Sándor, sportfelelős: Dévai Júlia, faliújságszerkesztő: Horváth Ákos, gazdasági felelős: Heszberger Márta, jegyzőkönyvvezető: Horváth Sára.

Sok sikert aratott énekkarunk. Vezető: Székely István

Az 5+1 napos oktatás bevezetése

Írták: NAGY PÁL és VARGA SÁNDOR tanárok

Az 1959-60. tanévben iskolánk I. b osztálya bekapcsolódott az 5+1 napos oktatásba, és ezzel jelentős lépést tettünk előre, – a gyakorlati képzés szélesebb alapokra került iskolánk munkájában. Az 5+1 nap azt jelenti, hogy a tanulók 5 napon át az iskolában tanulnak, 1 napot pedig munkával töltenek. A gyakorlati oktatás személyi és tárgyi feltételeinek biztosításában jelentős segítséget nyújtottak az üzemek vezetői. Az I. b osztály tanulói három csoportban vesznek részt a foglalkozásokon Az 1. csoportban 14 fiú a Dunai Vasmű területén az ipari-tanuló-intézet segítségével és támogatásával a villamosipariban szerez elméleti és gyakorlati ismereteket. A foglalkozásokat Rozinka István, az intézet szakoktatója vezeti, aki szakértelemmel és szeretettel foglalkozik a tanulóinkkal,

A heti 1 napos munka általában 2 óra elméleti és 4 óra gyakorlati foglalkozásból áll. Az elméleti órákon elektrotechnikát, anyagismeretet és villamosipari szakrajzot tanulnak. Az itt szerzett elméleti ismereteket később majd a villamos berendezések tanulmányozásánál, szerelésénél, javításánál hasznosítják. A gyakorlati foglalkozásokon alapozó munkával, lakatos munkával foglalkoznak. Eddig a fém hidegen való megmunkálásával, fűrészeléssel, kalapálással, reszeléssel, fúrással ismerkedtek. Mindegyik tanuló készített egy kalapácsot.

A kalapács elkészítésével a reszelés műveletét jól begyakorolták. Most egy-egy fémfűrészkeret elkészítésén dolgoznak. A tanulók jó előmenetelt mutatnak az elméleti és gyakorlati foglalkozásokon egyaránt. 1 Ha munkájukat hasonló, vagy még nagyobb szorgalommal végzik, akkor érettségi után, rövid időn belül sikeres szakmunkás vizsgát tehetnek és ha nem mennek egyetemre vagy főiskolára, bekapcsolódhatnak a termelő munkába. Az I. b. osztály 29 leánytanulóját két csoportra osztottuk, 14 tanuló a Vörös Október Férfiruhagyár tanműhelyében tanul, 15 pedig a Hazai Fésűsfonó helyi fióküzemében szerez szakmai tapasztalatokat. Mielőtt az oktatás folyamatának elemzésére rátérnénk, feltétlen meg kell említeni, hogy annak zavartalan biztosítása elsősorban annak a segítőkész szellemnek köszönhető, mellyel mindkét üzem igazgatója, vezetősége és dolgozói részéről álltak rendelkezésünkre feladatunk megoldásában. Mind a ruhagyár igazgatója, Koltai Lajos elvtárs, mind a fésűsfonó igazgatója, Szabó Béla elvtárs a tőlük és az üzemtől kitelő legnagyobb segítséget nyújtották azzal, hogy az oktatáshoz rendelkezésre bocsátották üzemük helyiségeit, tárgyi berendeléseit, és olyan személyek kezébe adták tanulóink szakmai képzésének irányítását, akik nemcsak az ehhez szükséges szákmai tapasztalatokkal rendelkeznek, hanem szeretettel és lelkes odaadással is foglalkoznak a gyerekekkel. A ruhagyár részéről Tóth Dezső, a fésűsfonó részéről pedig Romhányi László gépészmérnök elvtársak nemcsak biztosítják az oktatás lehetőségeit; hanem annak aktív részesei is, egyrészt állandó figyelemmel kísérik a tanulók fejlődését, másrészt gépismereti órákat tartanak. Az oktatás vezetői Arnold Zoltán és Kiss László technikusok pedagógiai lelkiismeretességgel szervezték meg az oktatás láncszemeit, állították össze tematikáját és lankadatlan szorgalommal folytatják munkájukat. Mindezeken túl segítségünkre álltak az üzemi párt, szakszervezeti és KISZ bizottságok, továbbá a művezetők és az üzem munkásai is.

Politechnikai oktatás a Vörös Október Férfiruhagyárban

Mivel eddig csaknem egy teljes tanév, van mögöttünk, ezen a megtett úton módunkban áll a végzett munka értékét az elért eredményeken lemérni. A technikai képzés elsődleges célja az, hogy tanulóink közvetlen megismerés, érzékelés és tapasztalat kapcsán tanulják meg szeretni, becsülni és tisztelni a termelő munkát, melyből fakad az életben ami jó, szép és nemes. E cél elérése terén az eddigi eredmények biztatóak. Ha azokból az ösztönös megnyilvánulásokból indulunk ki, hogy a tanulók boldogságot éreznek, ha a gépek mellett lehetnek, büszkék, amikor egy munkarészlet elvégzése sikerrel jár, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy elértük a célunkat. A másik igen fontos célja a gyakorlati oktatásnak a manuális készség kifejlesztése. Ezen a téren az eredmények már kevésbé kielégítőek. Bár kétségtelen van eredmény a kézügyesség fejlődésé terén is, de a kézmozgás még egyelőre eléggé határozatlan, bátortalan és lassú. Természetesen itt is van különbség a tanulók között. Igen érdekes az, hogy a manuális. készség fejlődése terén sokkal könnyebb a megállapítása annak, hogy melyik tanuló milyen szorgalmas, fegyelmezett, avagy csupán képességeivel éri el eredményeit, mint a tanulás terén. Vannak tanulók, akik tanulmányilag közepesek vagy gyengék, ugyanakkor gyakorlati képzésben igen szép eredményeket érnek el. Pl. a ruhagyári csoportban Molnár Anna és Búzás Anna, a fésűsfonóban pedig Pásztor Anna, Jilling Mária és Szabadi Ágnes tűntek ki lankadatlan szorgalmukkal.

A harmadik fontos cél az lenne, hogy tanulóink a négyéves szakmai képzés alatt összegyűjtsenek annyi szakmai ismeretet, hogy ha meg is szereti, az általa tanult szakmát, az érettségi után esetleg rövid tanfolyam elvégzése után szakmai vizsgát tehessenek. Ezen a térén még tervünk teljesítésének első negyedrészénél tartunk. De az eredmények bíztatóak. Persze meg kell jegyezni, hogy ez a feladat szakmánként különbözik, függ a kérdéses szakma gépesítési és automatizálási, fokától. így pl. merőben más a helyzet az említett két szakma esetében. A ruhagyári szakma elsajátításához sokkal több gyakorlati alapismeret és manuális gyakorlás szükséges, mint a fésűsfonó kezeléséhez. Ezen a téren az az elgondolás látszik jobbnak, ha a gimnáziumi tanulókat a lehetőség szerint olyan szakmák felé irányítják, melyek az automatizálás terén magasabb fokon állnak, mert a szakmai képzéssel párhuzamosan folyó általános művelődés révén rendelkezni fognak azokkal az általános tudnivalókkal is, melyek a jövő fejlettebb szocialista ipara számára nélkülözhetetlenek.

Ezek a tanulók lesznek azok, akik tanulmányaik elvégzése után aktív kapcsolatot fognak alkotni a szellemi és termelő munka között, s mintegy letéteményei lesznek a fizikai és szellemi munka közötti különbség felszámolásának.

Előszó