Ballagás a gimnáziumban
“Bár zord a harc, megérzi a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák!”
E néhány kedves sor került a sztálinvárosi Általános Gimnázium IV. osztályos ballagó diákjainak meghívójára.
A ballagási ünnepség május 11-én délelőtt 11 órakor kezdődött. Az iskola virágba öltözött tornatermében búcsúztatták az első, Sztálinvárosban érettségizett diákokat.
A kedves, megható délelőtti ünnepséget a ballagó diákok sötétkék ruhája, és a hajukban felhalmozott sok-sok tarka virág is emelte.
“Ballag már a vén diák…” – csendült a hagyományos búcsúdal és kart-karbaöltve jöttek a IV. osztályos fiúk és lányok.
A Himnusz eléneklése után Siklósi Pál osztályfőnök búcsúztatta az érettségizőket. Beszédében kihangsúlyozta annak a jelentősségét, hogy ők az első szocialista város első érettségizői. “Legyetek erre mindig büszkék, bárhova sodor sorsotok” – mondta többek között.
Ezután a III. osztályosok és a KISz szervezet III. és IV. oszt. tanulói részéről hangzottak el búcsúztató szavak. A távozó IV. osztályos fiúk és lányok meghatott szavakkal köszöntötték tanáraikat 4 fáradságos év után. A III. osztályosoknak és az öreg tanulóknak jó tanulást kívántak és az eddig kialakult iskolai hagyományok továbbfejlesztésére és megőrzésére kérték őket. A III. osztályosok átadták ajándékaikat a távozóknak. A faragott vándorbot és a bot végére felkötött kis bátyú képletesén az életbe való indulást jelentette.
Ezután Tapolczai Jenő, a Városi Tanács VB. elnöke üdvözölte és néhány kedves szóval búcsúztatta az érettségizőket.
– Nagy eseménynek tartjuk városunk életében a mai napot, amikor Sztálinváros első érettségizőit búcsúztatjuk. Nehéz az elválás, nehéz itthagyni az iskolát, de e fáradságos, örömben és bánatban gazdag négy év után soha ne feledjék, hogy városunk első érettségizői voltak.
Becsüljék meg szüleiket, akik annyit dolgoztak, hogy önök tanulhassanak, kulturált művelt emberek lehessenek. Emlékezzenek szeretettel nevelőikre, akik fáradságot nem kímélve tanították Önöket. Szeressék a mi sokat szenvedett hazánkat, Népköztársaságunkat. Az elmúlt 12 esztendő tette lehetővé, hogy a munkás-paraszt fiatalok előtt is kitáruljanak az iskolák kapui. Gondoljanak szeretettel mindig a mi városunkra, legyenek e városra mindig büszkék.
E napon kérem önöket, ne hagyják magukat megtéveszteni, legyenek a Magyar Népköztársaság becsületes, hű dolgozói. Önöknek az életben sok sikert és előrehaladást kívánok, nevelőiknek pedig további jó munkálkodást – fejezte be Tapolczai elvtárs.
Salgó elvtársnő, az Ált. Gimnázium igazgatója könnyezve búcsúztatta kedves diákjait. Meghatott szavakban biztosította őket afelől, hogy ide mindig visszajöhetnek, örömben, bánatban egyaránt. Sok sikert és boldogságot, kívánva fejezte be búcsúztatóját.
Az “Ifjúsági induló” hangjaival zárult a bensőséges ünnepség és a ballagó “öregdiákok” még egy utolsó sétára indultak az iskolába, elbúcsúzni minden kedves zugtól és saroktól. Ifjú hangjuk hol innen, hol onnan csendül fel: “Ballag már a vén diák, tovább, tovább…”
Az első végzős osztályok:
