Kategória: 2018/2019 – Eseményeink

Erdélyi osztálykirándulásunk

A Határtalanul pályázat jóvoltából osztályunk négy napot töltött Erdélyben.

Korán reggel indultunk busszal a kirándulásra. Mikor Erdélybe értünk, először Nagyváradon álltunk meg. Meglátogattuk a Szent László templomot, majd sétáltunk egy kicsit a város központjában. Következő állomásunk Nagyszalonta volt. Itt a legtöbb időt a Csonka toronyban töltöttük. Napunk zárásaként megnéztük a köröstárkányi emlékművet, mely előtt erdélyi vezetőnk segítsé-gével 1919 áprilisának megrázó eseményeit elevenítettük fel. A programok után Magyarremete felé vettük az irányt, a szállásunkhoz indultunk. Egy hangulatos és barátságos kemping volt, ahol két éjszakát töltöttünk, és négyszemélyes faházakban aludtunk. Másnap először egy tájház kiállítását csodálhattuk meg. Azután a Medve-barlangba mentünk, ami egy gyönyörű csepp- és mészkőbarlang. Ott megismerkedtünk a tizenkét medve történetével. A barlanglátogatás után kaptunk egy kis szabadidőt, hogy vásárolhassunk helyi csecsebecsékből és finomságokból. Ezután a Pádis-fennsíkra mentünk, ahol kb. tizenkét kilométert sétáltunk. A látvány, ami fogadott minket, lenyűgöző volt. Az osztály többségének nagyon tetszett a túra annak ellenére, hogy a végén kiadós esőt kaptunk. Visszafele meglátogattuk a magyarremetei templomot, és a tiszteletes úr mesélt nekünk a templom történetéről. Miután itt végeztünk, visszamentünk a szállásra, ahol igazi erdélyi vacsorával vártak bennünket. Harmadnap elindultunk Kolozsvárra, a második szállásunk felé. Útközben először a Király-hágónál álltunk meg, itt gyönyörködtünk egyet a kilátásban. Ezután Csucsára érkeztünk, ahol a Boncza-kastélyt néztük meg, ahol Enikő néni sokat mesélt nekünk Csinszkáról és Ady Endréről. Onnan tovább mentünk Kalotaszentkirályra, bementünk az ottani templomba, majd Körösfőn álltunk meg az út menti vásárosoknál. Ezt követően Kolozsvárra mentünk, ahol elfoglaltuk a szállást. Még megnéztük a főtéren lévő Mátyás-szobrot, majd Mátyás király szülőházát. Utolsó nap először a Sárkányok kertjében túráztunk egyet, innen Zilahra indultunk, ahol több szobrot is megnéztünk. Utána mentünk Érdmindszentre, ahol Ady Endre szülőházát tekintettük meg és még több érdekességet tudtunk meg róla. Utolsó állomásunk Nagykároly volt, a Károlyi-kastély kiállításait csodálhattuk, és innen már egyenesen hazafelé vezetett utunk.

A kirándulás során több Ady-és Arany- szobrot is megkoszorúztunk a gimnázium nevében. Az étel, amit kaptunk, nagyon finom volt, és a házigazdák még útravalóról is gondoskodtak. A kirándulást mindenki élvezte, nagyon megfogott bennünket a hely szépsége. Aki teheti, éljen a „Határtalanul” program lehetőségeivel!

7.E

Egy hét Dortmundban

Hétfőn egy izgalmas repülőút után szerencsésen landoltunk Düsseldorfban. Ott buszra pattant a csapat, és irány Dortmund! Meg sem álltunk az iskoláig, ahol egy nagyon kedves tanárnő fogadott minket. Bemutatta a sulit, majd az aulába mentünk, ahol már a németeink vártak minket. Bemutatkoztunk egymásnak, aztán mindenki hazament a családjához. Másnap projektmunkával kezdtük napot. A feladatunk az volt, hogy egy “mini emlékkönyvet” készítsünk dortmundi fotókkal, színes feliratokkal tarkítva. A nap következő állomása a Kokerei Hansa nevű kokszoló volt. Ott egy érdekes, ám talán túl hosszúra sikeredett idegenvezetésen vettünk részt, megtudhattuk, hogy a dortmundi kokszoló is szinte ugyanolyan, mint a dunaújvárosi. Ebéd után a város főterére sétáltunk, bekukkantottunk a városházára és a tanácsházát is megcsodáltuk. Ezután utunk egy régi sörgyárhoz vezetett, ami ma már művészeti központként működik. Felmásztunk a tetejére, onnan is megkémleltük a várost. A sörgyár tetejéről látott templomokat szerdán a projektmunka folytatása után látogattuk meg, többek között azt az evangélikus templomot, ahol évekkel ezelőtt a Széchenyi vegyeskara is énekelt. Ezután egy kis szabadidő következett, mindenki kedvére vásárolgathatott, míg el nem indultunk a kikötőbe. Az idegenvezető hölgy teljes átéléssel mesélt nekünk Dortmund kikötőjéről, mi pedig nyitott fülekkel hallgattuk. Kiderült, hogy még Dunaújvárosból is szállítanak oda hengereket, s, hogy furcsa mód Dortmundnak rendőrhajó helyett tűzoltóhajója van. Késő délután értünk haza a családjainkhoz. A hét 4. napján már nem csak a magyar csapat kelt útra, ezúttal a német diákok is velünk tartottak. Elsőként egy hatalmas  trambulin csarnokba mentünk, mindenki jól kiugrálta magát, szuperül szórakoztunk. De ezzel még nem ért véget a sportolás! Az iskola tornatermében egy közös kidobóval folytattuk a napot, majd a fiúk fociztak, a lányok tollasoztak vagy kosaraztak. Hat körül kimentünk az udvarra, ahol a családaink már belevetették magukat a grillkolbászok elkészítésébe. A közös grillezés fantasztikusan sikerült, nagyon jól összekovácsolódott a két csoport. A Bratwurst pedig, uramisten, de finom volt!

Pénteken, a projektünk befejezését követően- nagyon jól sikerültek- kicsit fáradtan, de annál lelkesebben indultunk egy technikai múzeumba. Itt lehetett választani, aki akart a múzeumba ment, míg azok, akiket kevésbé érdekelt a videójátékok fejlődése, egy kilátóhoz túrázhattak el. Én a túrázást választottam, gyönyörű helyen sétáltunk, még a szánk is tátva maradt a kilátástól! Természetesen a többiek sem unatkoztak a videójátékok világában. Dél körül a városházához gyalogoltunk, ott egy 16 éves svéd lány által életre keltett diáktüntetés szemtanúi lehettünk. Kicsik és nagyok együtt szólaltak fel a klímaváltozás ellen, kreatív plakátjaikkal közösen hódították meg a város utcáit. Napunk utolsó állomása az olimpikonok evezőhelye volt, 4 fős csónakokba pattantunk, és kicsit félve vízre szálltunk. Szerencsére megúsztuk szárazon, a végére szuperül belejöttünk. A hétvégét mindenki a családjával töltötte. Mi szombaton Wunder Waffelt ettünk, és sétáltunk a városban. Társasjáték-estét tartottunk, magyar társasjátékot játszottunk, zengett tőlünk a ház, olyan hangosan és olyan sokat nevettünk. Vasárnap elkészítettem életem első rakott krumpliját ebédre a családomnak, nagy megkönnyebbülésemre ízlett nekik. Este megnéztük Dortmund legszebb mesterséges tavát, a Phoenix-see-t, ami egy régi vasgyár helyén keletkezett. Eszméletlenül gyönyörű az a tó, a vize tiszta, a partja rendezett. Majdnem fürödtem is benne, mivel megcsúsztam egy kövön. Szerencsére a fürdésre csak hétfőn került sor, kis csapatunk ugyanis kirándulásunk utolsó napján az élményfürdőbe látogatott. Bár az evezésnél nem lettünk vizesek, ezt már senki nem úszta meg szárazon. Még az sem, aki a medence mellől figyelte az eseményeket. Fürdés után éhesen vetettük neki magunkat az iskolai ebédnek, s elérkezett a búcsú ideje. Átadtuk a közös ajándékokat, címet cseréltünk, és megígértük, hogy jövőre is találkozunk, addig pedig szorgosan levelezünk. A busz már várt minket, egy utolsó ölelés, és nyakunkba vettük a lábunkat, meg a bőröndjeinket, elindultunk Düsseldorfba. Ezzel viszont még nem értek véget az izgalmak! Balázs nyert egy hatalmas medvét szombaton, s mivel mindenképpen haza akarta hozni, kénytelenek voltunk trükközni a csomagfeladásnál. És vajon kinek a bőröndje lett az áldozat? Az enyém. Végülis megoldottuk, és hazajöhetett az óriás mackó. A repülőtéren már vártak az aggódó szülők, és elindultunk Dunaújváros felé. Késő este izgatottan, boldogan és kicsit kimerülten dőltünk ágyba. Még mindig teljesen izgalomba jövök, ha eszembe jutnak ezek a napok.

Annyira, de annyira klassz volt!

Köszönöm! (Szekszárdi Dóra 10.B)

Adattudomány és mesterséges intelligencia

2019.január 4-én délután iskolánk volt tanítványa, dr. Buza Krisztián (Dunaferr-díjas tanulónk, 2002), az ELTE adjunktusa tartott teltházas előadást a gimnázium 112-es termében „Adattudomány és mesterséges intelligencia kapcsolata néhány gyakorlati példán keresztül” címmel.

Érdeklődő diákjaink megtudhatták, hogy milyen követelményeket támasztanak az egyetemek a hallgatókkal szemben, milyenek a vizsgák, hogyan lehet és kell felkészülni rájuk, továbbá hogy milyen lehetőségei vannak egy egyetemistának tanulmányai során, majd pedig dolgozó emberként hogyan lehet teammunkában dolgozni, mi az ő kutatási területe, hogy milyen érdekes feladatokat lehet és kell megoldani, illetve hogy hogyan kapcsolható össze a matematika az informatikán keresztül akár az orvostudománnyal is.

A hatvanötödik évforduló alkalmából tartott kavalkádból a nyelvtanárok és lelkes tanítványaik is kivették a részüket. A földszinti és a harmadik emeleti nyelvi tantermek környéke már napok óta tele van színes projektmunkákkal, melyeket a különböző nyelvi csoportok tagjai készítettek bizonyos témakörök tanulásakor.

Október 25-én pedig mozgalmas, színes, olykor hangos standokkal gazdagodott az iskola. Két meghosszabbított szünet nyújtott lehetőséget arra, hogy a diákság megismerkedhessen a különböző országok jellegzetes termékeivel, némi kulturális és kulináris ízelítőt kapjanak az adott nyelvterületről. Nem hiányozhatott az angol tea, az amerikai hot dog, az orosz hússaláta, a francia mousse au chocolat és a német kolbász sem. Sok érdekes kérdés, feladatlap várta az érdeklődőket. A jutalom sem maradt el. Sok-sok cukorka talált gazdára.

Az orosz standnál usánkás orosz legény, a németnél pedig dirndlit viselő bajor kislány fogadta az érkezőket. Paddington macival és igazi texasi cowboy kalapokkal is találkozhattak az angol-amerikai helyszínre látogatók. A francia standnál a jellegzetes ételek mellett megjelent a nemzeti trikolor. Sőt spanyol churrost is kínáltak a népviseletbe öltözött diákjaink.

Délután rendeztük a nemzetközi KI MIT TUD-ot, ami nyolc esztendeje hagyományos kulturális seregszemléje a város középiskolásainak. Színvonalas szavalatok, kellemes dallamok és vidám jelenetek szórakoztatták a közönséget. Idén a bánkisok készültek fel legjobban, mindhárom kategóriában értékes nyereményekkel térhettek haza. De nagyon büszkék voltunk a széchenyis diákok produkcióira is, melyek angol, német és francia nyelven szólaltak meg.

Számunkra az év egyik legnagyszerűbb ünnepségek egyike a szalagavató